Gerd Kuzebaj: Jégvirágok
Minden éjszaka az ablakomon Csipkefehér jégvirágok nyílnak: Sudár fák, mintha álom volna, Nem olvadnak el, virágba borulnak. Ott a sarokban egy csillagvirág Jeges fejét meghajtva mosolyog, Távolabb buja tavirózsák ringnak A víztükrön, mely szőttesként ragyog. Fölötte: széttárva szárnyát, mely mint a hó, Lebeg mozdulatlan, dermedt sirály - Lent, a messzeségben karcsú pálma szunnyad S fenyő - megbűvölte őket a Fagykirály. Reggelenként, ha felkelek vacogva, Soká nézek, soká kivirult ablakomra - De felkel a nap is, már a párkányra hágott, Átsüt az üvegen - szétolvasztja az álmot! S akkor naphosszat haragszom a napra. Képes Géza fordítása Gerd Kuzebaj (1898-1937)