Ada Limón: Szerelmes vers, amelyben a külsőm miatt szabadkozom
Néha úgy érzem, a legrosszabbat kapod belőlem. A hőn szeretett, elnyűtt erdőzöld mackónadrágot, a melltartó nélküli napokat, összefogott, kusza hajat, bozontos szemöldököt, mikor ördögi gondolatok trappolva táncolnak az agyamon. Bárcsak mondhatnám, ez azt jelenti, szeretlek, a foltos fehér pamutpóló, a könnyek, az asztalomon gyűlő pisztácia- és narancshéj, de ez mégis valami más. A lakásban, akár a fejemben, úgy mozgok, mintha a szépség ketrecéből szabadultam volna ki. Úgy, mintha magas fűben mozognék, ez inkább az állat-énem, mint bármi más. Tévedtem, mégis azt jelenti, szeretlek, de valahogy több, amikor visszamondod, kialszanak a fények, hideg szél libbenti a függönyt, és így, talán életemben először, végre elhiszem. Ferencz Mónika fordítása Ada Limón (1976-)