Lélekszirteken

Az első pillantás reggel az ablakból Az újra megtalált régi könyv Elragadtatott arcok Hó, az évszakok váltakozása Az újság A kutya A dialektika Tussolni, úszni Régi zene Kényelmes cipő Érteni Az új zenét Írni, palántázni Utazni Énekelni Barátkozni Hajnal Gábor fordítása Élvezetek Az első pillantás reggel az ablakon át Az újból megtalált régi könyv Lelkesült arcok Hó, az évszakok váltakozása Újság Kutya Dialektika Tussolni, úszni Régi zene Kényelmes cipő Megérteni Modern zene Írni, ültetni Utazni Énekelni Nyájasnak lenni. Eörsi István fordítása Bertolt Brecht (1898-1956)

  1 Az éjszakában míg ölellek, fehérlő felhők az égen s csupa csend s a köveken a víz tajtékja átzúg, száraz fű közt a szél borzongva mereng. 2 Fehér víz iramlik az éveken át. S égen felhő, míg csak világ a világ. 3 A magányos években aztán nézünk még fehér felhőkre fent. És a köveken majd a víz tajtékja átzúg, s száraz fű közt a szél borzongva mereng. Bertolt Brecht (1898-1956)

Csak azt ne, hogy elkerülj, meg se láss. Hallani akarom panaszod is. Süket volnál, szód kéne akkor is, néma volnál, kellene, mit te látsz, s ha vak volnál, néznélek egyre én. Őrül rendeltek mellém tégedet: a nagy út félig sincs hátunk megett, s gondold meg, itt állunk az éj felén. Így nem lesz, hogy: „Hagyj, meg vagyok sebezve!” Így nem lesz „valahol”, hanem csak „itt”, a szolgálat így nem lesz elfeledve. Tudod: ki hasznossá lett, nem szabad. De te kellesz, bármint adod magad. Én-t mondok, s mondhatnám éppúgy a mi-t. Jancsik Pál fordítása Bertolt Brecht (1898-1956)