Bertolt Brecht: Az éveken át

-
 1
Az éjszakában míg ölellek,
fehérlő felhők az égen s csupa csend
s a köveken a víz tajtékja átzúg,
száraz fű közt a szél borzongva mereng.

2
Fehér víz iramlik
az éveken át.
S égen felhő, míg csak
világ a világ.

3
A magányos években aztán
nézünk még fehér felhőkre fent.
És a köveken majd a víz tajtékja átzúg,
s száraz fű közt a szél borzongva mereng.

Bertolt Brecht (1898-1956)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

-
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később, hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad? S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén te? Így rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled. Szabó Lőrinc (1900-1957)
További információk

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

-
Elveszetten tudok csak józan lenni. Emlékszel, mikor egész nap kerestelek, és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni, mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek. …sose tudtam hiányt táplálni olyanért, amihez nem kötődtem, ezért az első megismerkedésnél elhatároztam, hogy beléd szeretek. Reménytelenül, és spontán módon. Mert tudtam már akkor,  hogy nem akarom, hogy hiányozz. Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit. Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba. Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni, és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza. Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban.
További információk

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)

-
Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. Weöres Sándor (1913-1989)
További információk