Lélekszirteken

a bágyadt nappali fény megszokott nyugvóhelyén a hold innenső felén szórakozottan bámulom ahogy az utolsó fényszórók szelik a fagyos sötétet míg a kávéfőző felönti az éjszakát aztán szorongva fordulok a néptelen csendbe szavakat keresve Egyed Erika fordítása Jón Kalman Stefánsson (1963-)

hozzád írt verseim olyanok mint a vulkánkitörés a tenger fenekén te a hajóban vagy ami elmegy elmegy messze te pedig új vizeket hódítasz Egyed Veronika fordítása Jón Kalman Stefánsson (1963-)

A tizenhatodik századról olvasok, várom, hogy lefőjön a kávé, közben Nina Simone énekel a másik nőről. November van, reggel, a sötétség odakint, akár egy hegység A másik nőről énekel, aki álomba sírja magát, lelkében hegyekké nő a sötétség dúdolom a dallamot, várom már a nappalt, de hirtelen fájó szomorúság ébred bennem Nem tudom, mi az oka, a tizenhatodik század, amit arról olvasok, vagy Nina és a sötétség bár lehet, hogy a másik nő, a másik férfi és lehet, hogy a kételkedés hogy vajon az ember azt az életet éli-e amit neki szántak és a mélyben moccanó szomorúság talán a fájó hiánya mindannak, amit soha nem fogunk megélni a hiánya azoknak, akiket valamikor, valahol ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna A másik nő, a másik férfi és a szomorúság hegyekké nő bennünk mert fáj az élet amit nem élünk Egyed Veronika fordítása Jón Kalman Stefánsson (1963-)

most nem kívánom a madárcsicsergés derűjét a sötétség tele elmúlt napok kísérteteivel de csak most sodorhatok magamnak cigarettát emlékekből és ihatok a napok emlékére amiket sohasem fogok elszívni holnap kiürítik a hamutartót Egyed Veronika fordítása Jón Kalman Stefánsson  (1963-)