Jón Kalman Stefánsson: Van-e igazi élet

A tizenhatodik századról olvasok,
várom, hogy lefőjön a kávé,
közben Nina Simone énekel a másik
nőről. November van,
reggel, a sötétség odakint,
akár egy hegység

A másik nőről énekel,
aki álomba sírja magát,
lelkében hegyekké
nő a sötétség

dúdolom a dallamot,
várom már a nappalt,
de hirtelen fájó szomorúság ébred bennem

Nem tudom, mi az oka,
a tizenhatodik század, amit arról olvasok,
vagy Nina
és a sötétség

bár lehet, hogy a másik nő,
a másik férfi
és lehet, hogy

a kételkedés
hogy vajon az ember azt az életet éli-e
amit neki szántak
és a mélyben moccanó
szomorúság
talán a fájó hiánya
mindannak, amit
soha nem fogunk megélni
a hiánya
azoknak, akiket
valamikor,
valahol
ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna

A másik nő,
a másik férfi

és a szomorúság
hegyekké nő bennünk

mert fáj az élet

amit nem élünk


Egyed Veronika fordítása

Jón Kalman Stefánsson (1963-)