Lélekszirteken

ahogy a szavak egymáshoz úgy a test a testhez vonzva-taszítva és közte millió állapot hogy valahogy viszonyuljunk ehhez a rendszerhez magunkat idomítjuk – szelíd vadállatot ha sejtjeink egymással találkoznak kihull közülünk a kötőszó az írásjelek és minden ami még megakadályozta hogy füledbe mondjam jelentésedet aztán átveszik a teret a törés metaforái magunk közé három pontokat teszünk… és elferdült megkopott szavainkon is látni hogy egymásnak magyarázhatatlanok leszünk és nem vigasz hogy száz év után sem szó a szóhoz sem test a testhez hogy a „sohasem” és a „mindörökké” is ugyanúgy viszonyulnak a végtelenhez Dávid Péter (1980-)

minden vers úgy kezdődik hogy először csak csend van mielőtt bármi kézzelfogható bármilyen konkrét alakban a kezdet néma ürességében lebegnek hiány-molekulák amikből a süket semmi éppen majd valamivé alakul át mert mégis tudni azt – mert tudni – hogy jönnie kell valami másnak – hogy lennie kell ezen túl egy ezen túli biztos megszólalásnak mint mielőtt megérkeznél látszol a saját hiányodon át keresztüldereng a némaságon a bizonyos találkozás pedig tudjuk – mert tudjuk – előre a végét biztos alakban… – mert minden vers úgy ér véget hogy a végén – a végén csak csend van Dávid Péter (1980-)

terveink között szerepelt hogy átússzuk és megmásszuk feljutunk és keresztültörünk de legfőképp hogy legyőzzük és nemcsak túlélve éppenhogy szakadtan kapaszkodva az utolsóba hősmagányosan de állig tapsban legfelül a fókuszfényben valami kitüntetéssel szalagosan és csak néha férkőztek mellénk alattomos rosszízű kételyek aztán terveink között szerepelt hogy megvédjük és kijavítjuk segítünk és talpra állítjuk de nemcsak amolyan egyszeri alkalomra időlegesen hogyúgyahogy de az örökkévalóban is érvényesen és semmi sem tántorított minket el csak a sikertelen próbálkozások aztán terveink között szerepelt módosítva némileg a régi célokat hogy megszerezzük és lenyűgözzük leigázzuk és magunkévá tesszük de ha mást nem is legalább virágot teszünk az ablakába éjjel és tudtuk hogy ez az eddigieknél sokkal nagyobb vállalás aztán az is szerepelt a terveink között hogy megértjük és kitanuljuk és átrágjuk magunkat rajta és nemcsak dadogva tudjuk majd később feledve nosztalgiátlanul de kisujjból káprázta...