Dávid Péter: Ahogy a szavak

ahogy a szavak egymáshoz úgy a test a testhez
vonzva-taszítva és közte millió állapot
hogy valahogy viszonyuljunk ehhez a rendszerhez
magunkat idomítjuk – szelíd vadállatot

ha sejtjeink egymással találkoznak
kihull közülünk a kötőszó az írásjelek
és minden ami még megakadályozta
hogy füledbe mondjam jelentésedet

aztán átveszik a teret a törés metaforái
magunk közé három pontokat teszünk…
és elferdült megkopott szavainkon is látni
hogy egymásnak magyarázhatatlanok leszünk

és nem vigasz hogy száz év után
sem szó a szóhoz sem test a testhez
hogy a „sohasem” és a „mindörökké” is
ugyanúgy viszonyulnak a végtelenhez

Dávid Péter (1980-)