Nem az a fontos, hogy tűz legyünk, hanem hogy csak egy kis tüzet rakjunk magunknak, hogyha fázunk, és átjár a nyirkos hideg, nem az a fontos, hogy egy kimért országúton haladjunk szüntelen, hanem hogy tudjunk kószálni egy kicsit, mint a bóklászva legelő szamár, nem az a fontos, hogy mindenütt legyünk, hanem hogy válasszunk egy kis zugot, legyen az fa vagy ház, vagy asszony, vagy egy darab kenyér. Egyszer majd kifejtem neked, mi az ég, mik a csillagok, s mi vagy te magad is, ártatlan aranyaddal, néhány vázlatot rajzolok majd az éj fekete táblájára, de minden fényt kioltva jöjj, ha meg akarod érteni. Fordította: Rónay György Jules Supervielle (1884-1960)