Tollas Tibor: Kései vallomás
Ma is úgy látlak, mint az első estén, sugárzón tündökölve: gesztenyehajad fátylán feslő mellednek páros csillag-gömbje átsütötte fiatalságod, így látlak ma is, mindörökre. Így érzem minden hársfanyílás idején tested illatában mézízű nyarak, lombok indás ölelését, újuló vágyam, szerelmeddel bebalzsamoztál, s bennem azóta nyár van, nyár van. Futó éveknek fittyet hányva, így hajlok öled szigetére, köröttem tűnő arcok árnya, elsüllyed mind a messzeségbe, csak te maradsz magányom társa, hétköznapjaim menedéke. Tollas Tibor (1920-1997)