Lélekszirteken

Kezdek kissé bogaras lenni. Mintha menekülnék főképp az emberek elől ráadásul ez nyilván nem látszik bárki úgy vélheti pörgök alámerülök és lubickolok. Igazából nem. Eldugott helyek csöndes zugok néptelen terepek után vágyom és megyek is amikor csak lehet Jó egy végtelen mező szélén állni egy kidobott kanapé karfájának dőlve nézni a kéklő messzeséget és fülelni az ember nélküli világ millió apró zaját S ami korábban elképzelhetetlen volt hosszan bámulok valami színes virágot vagy fénylő páncélú apró állatkát amint igyekszik Dehogy igyekszik egészen egyszerűen csak megy. Méhes Károly (1965-)

azt mondta halkan de lehet hogy semmit se mondott csak én gondoltam azt amit talán mondania kellett volna legalábbis jó lett volna ha mondja s én abban a hiszemben hogy mégis mondta csak álltam szétmaszatolódott mosollyal arcomon lemondva arról a szálkás szomorúságról amit akkor éreznem illett volna tekintetében már este volt fáradt csillagok zörögtek hajával integetett míg a lassan araszoló sötétben el nem tűnt Fecske Csaba (1948-2025)