Jaroslav Seifert: Dal
Fehér kendővel integet, ki messze megy - valakit biztos nem talál már itt az éj, valami gyönyörű mindennap véget ér. Kitárt szárnyakon lebeg a galamb, a légen át, míg hazatér - mi is megleljük mindig otthonunk, mindegy, hogy csüggedés, remény kísér. Töröld le könnyedet, kisírt szemedben mosoly legyen és derű mindennap kezdődik valami, valami nagyszerű, valami gyönyörű. Nagy László fordítása Jaroslav Seifert (1901-1986)