Gömöri György: Á la recherche…

A szerelem kellékei megmaradtak –
hová tünt a szerelem maga?

Elrejtőzött.
Mint az isteni Krisna,
öltözött ezer alakba.
Jázminbokorba bújt, ott illatozik,
villódzik mólólámpa imbolygó pirosában,
úszik az égen a távolodó repülő morajában.

Még hol keressem?
Sejtelmes-sűrű hajnali hóesésben,
a telihold szomorújátékában éjjel,
szeles vonatperonok esőszagában,
vagy egy verkli töredezett dallamában, ősszel,
mikor vörösek már mind a platánok,
de rezzenetlen-kék az égbolt?

Üres hidak hosszát kilépve,
idegen nagyvárosok labirintusában,
emberi közönytől fásultan, forgalom zajától bódultan
keresed a rejtőző szerelmet.

De ráismernél, hogyha megtalálnád?

Gömöri György (1934-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél