Philip Larkin: Jön
Hosszabbodó estéken hűvös, sárga derű fürdeti a házak homlokát. Egy rigó énekel a csupasz kert mélyén, babérral körülvéve, frissen nyíló hangja, az első madárszó, medöbbenti a téglafalat. Hamarosan tavasz lesz, hamarosan tavasz lesz – és én, akinek gyerekkora elfeledett unalom, gyereknek érzem magam, aki épp arra toppan be amikor a felnőttek békülnek, de nem ért semmit, csak a szokatlan nevetést, és átjárja a nyugalom. Taródi Luca fordítása PhilipLarkin (1922-1985)