Kellős Éva: Jéghideg
jéghideg ég: fagyos mozdulatokkal kabátmelegbe burkolom magam, nem tudom merre vagy bolyongok céltalan a nyirkos hidegben, átlépek küszöbökön gondolatokon, embereken, keresem az arcod a tömegből melyik vagy te, előbukkansz-e az utcasarkon? számolok magamban: aki bújt, aki nem.. tenyerembe forró gesztenyét szorítok fájjon, égjen belém, de nem segít és seholse vagy állok a tömegben tétován rámvillannak bizalmatlan idegen szemek állok magamramaradtan és tehetetlen dühömben sírni kezdek.