Kellős Éva: Jéghideg

jéghideg ég:
fagyos mozdulatokkal kabátmelegbe
burkolom magam,
nem tudom merre vagy
bolyongok céltalan
a nyirkos hidegben,
átlépek küszöbökön
gondolatokon, embereken,
keresem az arcod
a tömegből melyik vagy te,
előbukkansz-e az utcasarkon?
számolok magamban: aki bújt, aki nem..
tenyerembe forró gesztenyét szorítok
fájjon, égjen belém,
de nem segít és seholse vagy
állok a tömegben tétován
rámvillannak bizalmatlan idegen szemek
állok magamramaradtan
és tehetetlen dühömben
sírni kezdek.