Zelk Zoltán: Hajnali vendég
Nem csöngetett, csak kopogott,
s mint később mondta, éjfél óta már
ácsorgott küszöböm előtt
a száműzött király.
Hajnali öt volt, amikor
meghallottam a suta kopogást.
A szája kék, szegény, szegény –
inge fölött csak a bíbor palást.
Le se vette a koronát
fejéről, állt csak, állt csak félszegen,
szemében ezer tátott éjszaka,
hát fölkináltam néki fekhelyem.
De nem fogadta el, csupán
egy csésze forró teát kért, mivel
ő száműzött, nem alhatik,
őnéki már holtig bolyongni kell.
Elment. Szakadt, dőlt künn a hó,
belepte vállát s koronás fejét.
És nem látta őt többé senki már,
csak az ágak közt rohanó
kétségbeesett cinegék.
s mint később mondta, éjfél óta már
ácsorgott küszöböm előtt
a száműzött király.
Hajnali öt volt, amikor
meghallottam a suta kopogást.
A szája kék, szegény, szegény –
inge fölött csak a bíbor palást.
Le se vette a koronát
fejéről, állt csak, állt csak félszegen,
szemében ezer tátott éjszaka,
hát fölkináltam néki fekhelyem.
De nem fogadta el, csupán
egy csésze forró teát kért, mivel
ő száműzött, nem alhatik,
őnéki már holtig bolyongni kell.
Elment. Szakadt, dőlt künn a hó,
belepte vállát s koronás fejét.
És nem látta őt többé senki már,
csak az ágak közt rohanó
kétségbeesett cinegék.
Zelk Zoltán (1906-1981)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése