Lélekszirteken

Szerelemben el-elmerülve, harcban győzésről hegedülve, játszani fénnyel, éjszakával, sírni síróval, gyöngyvirággal, ágaskodni a szobrok mellett, napfényt szürcsölni, mint a felleg, szeretni szívből, néha játszva, születni – nemcsak meghalásra, csillogni halványfényűek közt, fohászkodni a feltört röghöz, szegődni fákhoz és virághoz, tartozni csillagnéző társhoz, vezetni vakot széles útra, küzdeni, míg erődből futja, a zord télben a tavaszra várni, az egész világra vigyázni. Füzesi Magda (1952-)

Én azt hittem, enyém a tenger, amelynek mélyén a gyöngy terem. Én önpusztító gyötrelemmel e kincset vágytam szüntelen. Lebuktam ím és fölmerültem, szorítva gyöngyház álmokat. Megsebzett szívvel, szelídülten, felnőtt lettem egy perc alatt. Füzesi Magda (1952-)