G. Ferenczy Hanna: Éji tánc
Ma este felkért a Szél, hogy táncoljak vele. Bár kedvem nem volt hozzá győzött az ereje. Elragadott az űrbe, lángolt a telihold táncoltunk határokon át, hol balalajka szólt. Táncoltunk Himalája csúcsán és lavinák között, vert arany hídon át az Óceán fölött. Aludtak lent az utcák házak, sikátorok ámulva néztek ránk az éji vándorok. Vélték, hogy néma táncunk csak kósza látomás, és semmi más – csupán, lidérces álmodás. Amikor haza értem várt rám a nagy magány. Az egész éji táncot - csak álmodtam talán? * Álom és valóság Az álom való, és a valóság álom, ha úgy akarod. G. Ferenczy Hanna (1926-2007)