Lélekszirteken

Érzed? Ez rohadó lombnak a szaga, ott kopasz földek állnak szótlanul; s a holnap, most még bárhogyan tagad, derékba töri majd megkopott nyarunk. Szikraeső a bozót, de hirtelen ezt az egészet, engem meg téged, elnyeli a meséket az enyészet, és többé már egy virág sem terem. A rémült lélek vágya csupán ennyi: tudni a létezést elengedni, fonnyadás közben büszke fának lenni, ősszel is színekre, ünnepre lelni. Csősz Gergő fordítása Hermann Hesse (1877-1962)

Különös a ködben vándorolni! Magányos bokrok és kövek között, Egy fa sem látja szomszédját, Mert ködbe öltözött. A világ barátaimmal volt tele, Amíg fénylett az életem, Most, hogy a köd leszállt, Nem lát meg senki sem. Bizony, bölcs nem lehet senki, A sötétet ki nem ismeri, Amely lepelként, halkan Más elől elfedi. Különös a ködben vándorolni! Magány az életünk, Senki sem ismeri a másikat, Mind egyedül megyünk...  Winkler András fordítása Hermann Hesse (1877-1962)