Lélekszirteken

... mint a kútkáván felejtett üres pohár, fészkébe bújó apró kismadár, ki repülni fél... ...avaron síró halk zizegés, szalmaszálon futó remegés... ...s mint dallamot felejtő öreg gitár ki porosan sarokban áll... .... lassan elmeszesedő gondolat.. elhalványult karcolat... vagyok mint fényétől megfosztott selyem, falról lehulló vakolat... örökös kárhozat. Ruder Jana (1958-)

Ma elveszett egy mosoly...a kis ránc máskor táncba kezdett arcomon, most riadtan ül, rám kövül, a tükörből ki visszanéz, érti már... s az eső csak hidegen szitál. Ruder Jana (1958-)

lassan elfogynak a napok egymásra dőlnek a sóhajok kopott felhők kaptatnak az égen őszi eső sír a falevélen rángatózik a nap ölébe veszi a holdat lassul a keringő már ködöt szór a holnap elpárolog csendben az összes remény… s elalszik a zöld tinta az ősz tenyerén… Ruder Jana (1958-)