Bejegyzések

Nagy Kinga címkéjű bejegyzések megjelenítése

Nagy Kinga: nincs

hogy ne lenne kéz minden mikulásvirág mögött ami a zongorára kerül nincs és az sincs hogy a mappa mellett hánykódó metszetek a könyvstóc tetején egy kartonpapír vagy a dísztálban heverő nyitott könyv kibogozhatatlan sora némasági fogadalmat kötne kérdés hogy összegyűlik-e a húrok közt a levél

Nagy Kinga: Zongoralecke

Páncéltőke szűkre vagy bőre hangoljam váratlanul ért ez a kérdés ennyi év alatt a sok Debussy, Bach, Chopin után egy hangoló sem tette még föl soha sem és már mutatta is fényes akkordokon hogy mit jelent szűkre, bőre közben mesélt mellékesen hogy a Steinway sem ugyanaz mióta leégett a régi gyár a fát nem két év hanem egy nap alatt szárítják ki különleges körülmények között és a törzsét is — a páncéltőkét — régente máshogy edzették gondolja csak meg kint volt szélben, fagyban napsütésben, dér idején kint az esőkoptatta gazban évekig és még az sem lenne elég kemény teste fekete zongorának mint ahogy a füst sem oszlik el más gomolyokban Felülnézet ha festő volnék vagy legalább értenék hozzá hogy kell kiválasztani azt a néhány vonalat mellyel megközelítő pontossággal skiccelhetünk fel egy tárgyat lerajzolnám a zongorát vagy lefesteném a kezet mely egy érthetetlen törvénynek engedelmeskedve nap mint nap kiválasztja a kottát a többi közül kinyitja egy bizonyos oldalon fölteszi a kottatartóra...

Nagy Kinga: októberre elhallgattak a kabócák

semmi sem előzte meg csak a lankadatlan ciripelés ami még a rockzenekar mögül is ütemesen átdörömbölt dobhártyádon csak ez pergett szakadatlan a kabócák hát valaminek görcsösen ekhóznia kell kurt vonnegut és a többi legendás író gép kopácsolásának zaját a kabócák igen rezgik a morzejeleket összerezgik a fejed a szúnyoghálót és a leveleket a fákon semmi sem előzte meg csak talán a kacsák zsinata az iowa folyón igen az intő jel kellett volna hogy legyen ha észreveszed de mondd láttad ugye a kacsákat egyszer gyűltek ott össze fekete pontok a koromsötétben a folyóra írva a határtalan mederben hömpölygött ezerszám a sok kacsa és a kabócák hangja a fejedben visszaverve hát valaminek ekhóznia kell lankadatlan de hogy mikor lett vége semmi sem előzte meg