Andrej Belij: Tavaszi bánat
Ülök magam, füzek között, Sápasztó, szűzi bánatommal. Hó-sarló a fejem fölött Tündöklik kéklő, bús magosban. Valaha én s barátom itt Barangoltunk a régi kertben. Ő hallgatott, de ujjai Liliomot téptek remegve. Hallgattunk. Mire este lett, Zongora sírt az ősi házban, Esténként vittél engemet, Ellankadva szerelmi lázban, Akácok zöld alléin át, A lenge, áttetsző homályban, /Vhol fehérlő gráciák S ziluettjét ringatva lágyan, Árnyak játéka tarkított Szilárd talapzatot alattuk, S a vízbe ezüst szalagot Vetített márványfényü arcuk. Hó-sápatag, füzek között Ülök magam, szűz bánatommal. S magamban nézem fák fölött A fény sarlóját kék magosban. 1905. Moszkva Baka István fordítása Andrej Belij (1880-1934)