Lélekszirteken

amikor gyerek voltál, és megkérdezték, mi a baj, te szó szerint értetted, azt hitted, ez is olyan kérdés, mi a tyúk? állat, mondtad. mi a yugo? autó, mondtad. mi a baj, kérdezték, de te azóta se tudsz rá válaszolni. Celler Kiss Tamás (1995-)

a lényeg ott volt nem sokkal a vége után. és a szőnyeg alatt a por – gyűlik láthatatlan, de valakinek mindig tudnia kell róla. én voltam, aki tudtam, mert én söpörtem, és nem sokkal a vége után, a lényeggel is nekem kellett elszámolnom. az elszámolást persze látták, mert látniuk kellett – a kapun száradó szőnyeg jelezte, hogy ez most a takarítás ideje. rend lesz, a helyére kerül minden. a szőnyeg száraz lesz, nem súlyos, egyedül is el fogom bírni. alatta por semmi. de hagyjuk most ezt; azt akartam mondani, hogy itt vagyok a végén, nem sokkal a lényeg előtt, és nem tudok továbblépni. Celler Kiss Tamás (1995-)

Mint az emberek, akik úgy birtokolják a Naprendszer harmadik bolygóját, hogy házakban élnek, és ott üres szobák ajtajait zárják kettőre, és arra kényszerülnek, hogy ez a szobányi semmi legyen a mindenük. Celler Kiss Tamás (1995-)

minden feléd irányuló mozdulatom még valahol útközben elhal az izmokban. a szavaim. mint kortyoláskor a véletlenül számba csúszott jégkockák – nem tudom őket lenyelni. egy padon ülünk. a piros szövetkabát van rajtad, kezedben egy száraz kifli. galambokat jöttünk etetni. gyerekkorod óta félsz tőlük, és mert jobb nem jutott eszembe, azt mondtam, szép metafora lesz. hogy együtt majd megetetjük a félelmeidet. a hiányérzet. mint a minap, amikor egy dalt kerestem. tudod, amelyik a megfelelő pillanatban pont azt mondja el, amit érzek. de nem volt ilyen, még nem írták meg. abban a dalban nem lennének galambok. abban a dalban kövérek lennének a félelmek. Celler Kiss Tamás (1995-)

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit. eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás. elment az ablak alatt egy-egy autó. párszor átfordultam az ágyban. beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam a nevedet. nem emlékszem álomra, azt hittem, hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett, ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne: beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze. és csendekből, amelyek semmilyen körülmények között nem hallgathatók vissza. Celler Kiss Tamás (1995-)