Celler Kiss Tamás: és táplálni
minden feléd irányuló mozdulatom
még valahol útközben elhal az izmokban.
a szavaim. mint kortyoláskor a véletlenül
számba csúszott jégkockák – nem tudom
őket lenyelni.
egy padon ülünk. a piros szövetkabát
van rajtad, kezedben egy száraz kifli.
galambokat jöttünk etetni. gyerekkorod óta
félsz tőlük, és mert jobb nem jutott eszembe,
azt mondtam, szép metafora lesz. hogy
együtt majd megetetjük a félelmeidet.
a hiányérzet. mint a minap, amikor egy dalt
kerestem. tudod, amelyik a megfelelő
pillanatban pont azt mondja el, amit érzek.
de nem volt ilyen, még nem írták meg.
abban a dalban nem lennének galambok.
abban a dalban kövérek lennének a félelmek.
még valahol útközben elhal az izmokban.
a szavaim. mint kortyoláskor a véletlenül
számba csúszott jégkockák – nem tudom
őket lenyelni.
egy padon ülünk. a piros szövetkabát
van rajtad, kezedben egy száraz kifli.
galambokat jöttünk etetni. gyerekkorod óta
félsz tőlük, és mert jobb nem jutott eszembe,
azt mondtam, szép metafora lesz. hogy
együtt majd megetetjük a félelmeidet.
a hiányérzet. mint a minap, amikor egy dalt
kerestem. tudod, amelyik a megfelelő
pillanatban pont azt mondja el, amit érzek.
de nem volt ilyen, még nem írták meg.
abban a dalban nem lennének galambok.
abban a dalban kövérek lennének a félelmek.
Celler Kiss Tamás (1995-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése