Nagy Sári Attila: lehullt a nap
lehullt a nap mézillatú, komótos árnyak moccannak tétován kifordította köntösét az ég bohókás kék-ezüstje lomhán aranyra vált felbukkanó fény-röppentyűire kapaszkodnék – elrejtőző csillag-hajós – csak újra lássam még felizzani a végtelen szemvillanását bezár az est vállamra ejti elhamvadó ...