Labancz Gyula: Napjaidat
ablakok közé zárta az éjszaka a táj fehér lázban reményedet kibeszélte A tűzeső pusztította parton már csak az értelem kagyló árvasága A szerelem kazettába zárt tündöklő emlékezés Labancz Gyula (1941-1996)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.