Kabai Mariann: Vágy
Vacogva ülök a szíved sarkában türelmesen Mint kitakart gondolat, védtelenül és szerelmesen Meleg szíveddel betakarhatnál, hogy ne fáznék álmom közé szőtt mosolyod lenne az ajándék
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.