Szécsi Margit Gyöngéidre

A nyár sugárútján fuldokló
szívedre - gyöngéidre
hogy rájönnek az okosak,
a bizalmadban dőzsölők,
és megállítják a szívedet egy napon,
ama Napon, ha munkád palotájából
kiették a tündér gyönyört -
s egy fél világ gyöngéire
hogy rájön a másik fele,
hogy műveltet vele földet,
földből és szellemből csodát,
s hogy rúgja le a puszta csontot,
kiivott ereket,
és visszaütni nem lehet:
ha senki se hagyja magát,
kipusztul a világ.

Szécsi Margit (1928-1990)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél