Závada Péter: Úgy vet majd szét
Ez nem közlésvágy, ezt most összetévesztjük
valamivel. Látod, ez a mondat is épp csak kiáll
belőlem, zavar, mindenbe beleakad, bármerre
fordulok: mint egy eldolgozatlan varrat kilógó
damilja. Csak ezért mondom ezt is, a zavarás
miatt, hogy ma valahogy semmi sem elég fontos:
még ez a közös, régóta eltervezett délután sem.
Kerülöm a tekinteted, nehogy észrevedd.
Félek, az unalom egyszer úgy vet majd szét,
mint egybeöntött, lélegezni képtelen aszfaltot
a hőtágulás: hagynom kell magamon helyenként
réseket. Mert ma már mindenhez késő van.
A meghittséghez például nagyon. Pedig elméletileg
minden adott. Villog a tv, a levegő sűrű és édeskés,
a nyitott ablakon át érezni a szomszédos akácfák
émelyítő spermaszagát. Látod, a falakon kívülre
költözött belőlem minden testiség., és mégis:
egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az
akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben
a sebként öntisztuló szövegben.
valamivel. Látod, ez a mondat is épp csak kiáll
belőlem, zavar, mindenbe beleakad, bármerre
fordulok: mint egy eldolgozatlan varrat kilógó
damilja. Csak ezért mondom ezt is, a zavarás
miatt, hogy ma valahogy semmi sem elég fontos:
még ez a közös, régóta eltervezett délután sem.
Kerülöm a tekinteted, nehogy észrevedd.
Félek, az unalom egyszer úgy vet majd szét,
mint egybeöntött, lélegezni képtelen aszfaltot
a hőtágulás: hagynom kell magamon helyenként
réseket. Mert ma már mindenhez késő van.
A meghittséghez például nagyon. Pedig elméletileg
minden adott. Villog a tv, a levegő sűrű és édeskés,
a nyitott ablakon át érezni a szomszédos akácfák
émelyítő spermaszagát. Látod, a falakon kívülre
költözött belőlem minden testiség., és mégis:
egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az
akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben
a sebként öntisztuló szövegben.
Závada Péter (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése