Tóth Dominika: árulásod

pihenj még
takaróm szélén,
míg betöröm
házunk utolsó
ablakát, míg
végigfektetem
lelked azon a
dohos zongorán.
fáradt vagyok
és gyűlölöm,
hogy egyedül
ülök a küszöbön,
mint törött ékszer,
amiből hiányzik
a csillogás.
pihenj még
kicsit, csak míg
összerakom
a rendet és
dobozba teszlek,
míg nem érzem,
hogy kerülget
a sírás. addig pihenj,
míg megszárad
szememben a tegnap,
hogy soha ne lássa
árulásod térden
halkuló érverésem.

Tóth Dominika (1997-)