Orbán János Dénes: A remény fiókjai
A penge csak a bőrünket nyúzza
le, a szakáll megmarad, szájunkból
az álmatlanság nyála bűzlik, s
szemünkben folyóvá dagadtak a
vérerek. Már csak port törlünk
szárnyainkkal, de megtisztíthatatlan
a remény bútora, mellyel létünk
penészes szobáit díszítettük.
Kihúzigáljuk fiókjait, és kidobunk
egy-egy undorító rózsabimbót, vagy
oszladozó szerelmet, vagy kiakadt
vérnyomásmérőt. És begyömöszölnénk
magunkat, de csak fulladozunk,
mint izzadó martalócok alatt
a visszhangtól is riadó leányok.
le, a szakáll megmarad, szájunkból
az álmatlanság nyála bűzlik, s
szemünkben folyóvá dagadtak a
vérerek. Már csak port törlünk
szárnyainkkal, de megtisztíthatatlan
a remény bútora, mellyel létünk
penészes szobáit díszítettük.
Kihúzigáljuk fiókjait, és kidobunk
egy-egy undorító rózsabimbót, vagy
oszladozó szerelmet, vagy kiakadt
vérnyomásmérőt. És begyömöszölnénk
magunkat, de csak fulladozunk,
mint izzadó martalócok alatt
a visszhangtól is riadó leányok.
Orbán János Dénes (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése