Bertolt Brecht: 19. sz. szonett

Csak azt ne, hogy elkerülj, meg se láss.
Hallani akarom panaszod is.
Süket volnál, szód kéne akkor is,
néma volnál, kellene, mit te látsz,

s ha vak volnál, néznélek egyre én.
Őrül rendeltek mellém tégedet:
a nagy út félig sincs hátunk megett,
s gondold meg, itt állunk az éj felén.

Így nem lesz, hogy: „Hagyj, meg vagyok sebezve!”
Így nem lesz „valahol”, hanem csak „itt”,
a szolgálat így nem lesz elfeledve.

Tudod: ki hasznossá lett, nem szabad.
De te kellesz, bármint adod magad.
Én-t mondok, s mondhatnám éppúgy a mi-t.

Jancsik Pál fordítása

Bertolt Brecht (1898-1956)