Helen Berg: Őrülten

Mersz-e úgy szeretni, őrülten,
marva testedre kínzó sebet,
mely éget, szaggat, ha nem vagy velem,
s jólesőn édes, ha simítja kezem,
gyógyítja a csók, ajkam édes selyme,
véred bizonyságát nyelvemen ízlelve,
vámpírként elvéve életed?

Tudsz-e úgy szeretni, gyengéden,
feloldódva, eltűnni egy ölelésben,
vágyat simítani bőrömre feledkezve,
tűzként égni, boldogan, önfeledten
percenként halva kínhalált,
átlépve menny s pokol kapuján,
imaként mormolni egyetlen nevet,
míg testemre forr leheleted?

Őrülten szeretni, mersz-e, mondd!
Mersz-e élni, ahogy én akarom,
kiszolgáltatott alattvalóként
kegyet remélve, ne élj, ne lélegezz,
csak bennem dobogjon a szív,
bensőmben pulzáljon véred,
mert mersz úgy szeretni,
ahogy én téged.