Peter R. Holm: Ma sem
Ma sem. A fény utolsó cseppjei
a nézés lejtőjén előbicegnek,
az alkony partra vezette a fákat,
ahol hajóként ring a nyugtalanság,
benne az álom s téboly roncsai,
- szívedből kidobáltad őket, bár világló jelekként
egykor a másik partig voltak láthatók,
ma már határaik széjjelmosódtak,
csak ez a szürke táj maradt, amint álomra dől
a sötéttől lassan elszenesedve...
a nézés lejtőjén előbicegnek,
az alkony partra vezette a fákat,
ahol hajóként ring a nyugtalanság,
benne az álom s téboly roncsai,
- szívedből kidobáltad őket, bár világló jelekként
egykor a másik partig voltak láthatók,
ma már határaik széjjelmosódtak,
csak ez a szürke táj maradt, amint álomra dől
a sötéttől lassan elszenesedve...
Csorba Győző fordítása
Peter R. Holm (1931-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése