Charles Bukowski: A kék madár

kék madár van a szívemben
repülne kifele de én hajthatatlan vagyok,
azt mondom: itt maradsz,
nem fogom hagyni,
hogy meglássanak.
kék madár van a szívemben
repülne kifele
erre én whiskyvel locsolom és
cigarettafüstöt szívok be,
hogy a kurvák, a pultosok
meg a zöldségesek
meg ne tudják, hogy
ott van bent
az a madár.

kék madár van a szívemben
repülne kifele
de én szigorú vagyok,
azt mondom neki,
nyughass, össze akarsz
zavarni?
ki akarsz szúrni
velem?
azt akarod, hogy ne fogyjon a könyvem
az európai könyvpiacon?
kék madár van a szívemben
repülne kifele
de én okosabb vagyok annál, csak éjjel
engedem ki néha
mikor mindenki alszik.
mondom, tudom, hogy ott vagy,
szóval ne szo-
morkodj.
azután visszazárom,
de még énekel egy kicsit
odabent, nem hagyom, hogy teljesen meg-
haljon
így alszunk mi
együtt
titkos
szövetségben
és elég szép is ez ahhoz, hogy
az embereket
megríkassa, de én nem
sírok, hát
te?



Góz Adrienn fordítása


Egy kék madár lakik a szívemben, amelyik
szeretne elrepülni,
de én túl keményen bánok vele.
Azt mondom, maradj ott, én nem akarom,
nem hagyom, hogy bárki láthasson
téged.
Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én whiskyt öntök rá és folyamatosan
cigifüsttel mérgezem
és a kurvák és a csaposok
és a butikusok
soha nem tudhatják meg,
hogy milyen is ő,
hogy bennem egy madár lakik.
Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én keményen bánok vele.
Azt mondom,
maradj csak benn, te szórakozni akarsz
velem?
El akarod cseszni a
a napomat?
Befolyásolni szeretnéd az európai
könyveladásaimat?
Egy kék madár lakik a szívemben.
ki korlátok nélkül szeretne szárnyalni,
de én okosabb vagyok ennél, nem engedem szabadon.
Legtöbbször éjszakánként engedem ki,
amikor mindenki alszik már.
Mondogatom neki, tudom, hogy itt vagy,
szóval ne légy
szomorú.
Aztán visszazárom börtönébe
ő dalolgat még egy kicsit
ott bent, én visszatartom attól, hogy…
meghaljon
és úgy alszunk együtt, mintha boldogok lennénk.
Ez a mi
titkos paktumunk
és talán elég megható ahhoz,
hogy némelyeket könnyekre fakasszon,
de én nem.
sírok, ugye
te sem zokogsz?
.
.
.
Fordította: Márkus László


Charles Bukowski (1920-1994)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)