Anna Ahmatova: Bocsáss meg...
Csitt! Ez megint te vagy. Nem siheder-alakban,
de bátor férfiként. Komor vagy, hajthatatlan.
Belépsz a házba, hogy hosszan szemembe nézz.
Vihar előtti csend, szorongató, nehéz.
Hogy mit tettem veled, újra meg újra kérded,
mivé lett a reám bízott szerelem, élet,
hogy áruló vagyok, a vád fejemre hull,
mondod - mióta már! - fáradhatatlanul.
Így a halott kísért álmatlan gyilkosánál,
a halál-angyal áll így a halottas ágynál.
Bocsáss meg már nekem! Isten ígéje ez.
Hús-vér valóm nehéz bajokban senyvedez,
de lelkem már szabad, zavartalan pihenhet.
Nem látok mást, csak azt a szélfújt, őszi kertet,
a darvak gyöngysorát sötét mezők felett...
De édes volt, de szép volt ez a föld veled!
de bátor férfiként. Komor vagy, hajthatatlan.
Belépsz a házba, hogy hosszan szemembe nézz.
Vihar előtti csend, szorongató, nehéz.
Hogy mit tettem veled, újra meg újra kérded,
mivé lett a reám bízott szerelem, élet,
hogy áruló vagyok, a vád fejemre hull,
mondod - mióta már! - fáradhatatlanul.
Így a halott kísért álmatlan gyilkosánál,
a halál-angyal áll így a halottas ágynál.
Bocsáss meg már nekem! Isten ígéje ez.
Hús-vér valóm nehéz bajokban senyvedez,
de lelkem már szabad, zavartalan pihenhet.
Nem látok mást, csak azt a szélfújt, őszi kertet,
a darvak gyöngysorát sötét mezők felett...
De édes volt, de szép volt ez a föld veled!
Rab Zsuzsa fordítása
Anna Ahmatova (1889-1966)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése