Szergej Alekszandrovics Jeszenyin: Elmegyünk egy kicsit mostan innen
Elmegyünk egy kicsit mostan innen,
oda, hol csönd s boldogság fogad.
Készítem is, amit el kell vinnem,
mulandó-romló cókmókomat.
Tág határ, ti drága nyírfa-erdők,
homok-rónák, ti előttetek,
előttetek, semmibe tünendők,
nem tudom titkolni könnyemet.
Mert szerettem, nagyon is szerettem,
mi a léleknek testet adott.
Nyárfák csendjét, ahogy rezzenetlen
bámulták a rózsaszín folyót.
Elgondoltam sok bölcset-bolondot,
eldaloltam bajt és örömet:
voltam e bús földön mégis boldog,
mert szívem kedvére verhetett.
Boldog voltam, asszony ült ölemben,
hevertem fűben, virág között.
A barmot is öcsémként vezettem,
öklöm egyet főbe nem ütött.
Nincsenek ott, tudom, szagos erdők,
nem zizeg ott hattyúnyakú rozs.
Szívem az örökre eltünendők
hada láttán ezért bánatos.
Tudom, hogy ott hasztalan keresnék
homályban aranyló réteket.
Azért is oly drágák, kik velem még
együtt élnek, emberek.
Illyés Gyula fordítása
oda, hol csönd s boldogság fogad.
Készítem is, amit el kell vinnem,
mulandó-romló cókmókomat.
Tág határ, ti drága nyírfa-erdők,
homok-rónák, ti előttetek,
előttetek, semmibe tünendők,
nem tudom titkolni könnyemet.
Mert szerettem, nagyon is szerettem,
mi a léleknek testet adott.
Nyárfák csendjét, ahogy rezzenetlen
bámulták a rózsaszín folyót.
Elgondoltam sok bölcset-bolondot,
eldaloltam bajt és örömet:
voltam e bús földön mégis boldog,
mert szívem kedvére verhetett.
Boldog voltam, asszony ült ölemben,
hevertem fűben, virág között.
A barmot is öcsémként vezettem,
öklöm egyet főbe nem ütött.
Nincsenek ott, tudom, szagos erdők,
nem zizeg ott hattyúnyakú rozs.
Szívem az örökre eltünendők
hada láttán ezért bánatos.
Tudom, hogy ott hasztalan keresnék
homályban aranyló réteket.
Azért is oly drágák, kik velem még
együtt élnek, emberek.
Illyés Gyula fordítása
Sergei Alexandrovich Yesenin (1895-1925)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése