Szergej Alekszandrovics Jeszenyin: Micsoda éj

Micsoda éj! Nem alhatok.
Bírhatatlan. A hold ma lángol.
Valami még ragyog, ragyog
az eltékozolt ifjuságból.

Kihűlt esztendők társa, te,
ne mondj játékot szerelemnek,
engedd párnám, hadd hintse be,
jöjjön a holdfény egyre beljebb.

Hadd rajzolja ki élesen
előtted arcom, ami torz már -
nem tudsz kiábrándulni, nem,
hisz szeretni is gyáva voltál.

Szeretni csak egyszer lehet,
ezért maradtál idegennek.
A térdig hóba süppedett
hársfák integetnek.

Mert látod jól e zúzmarás,
kék holdban, s én is látva-látom,
hogy nem virágzik itt a hárs,
hogy hó van itt a hársfaágon.

Mert csalódtunk valaha mi,
másban csalódtam, te se bennem,
s oly mindegy nékünk játszani
most már nem-drága szerelemben.

Hanem azért becézz, ölelj,
csúfolódó csókkal, no födj be,
örök nyár kápráztasson el,
s az, kit szeretek mindörökre.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Sergei Alexandrovich Yesenin (1895-1925)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél