Károlyi Amy: Szólongatás
Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa –
és erdőstül állnak elibém a fák.
Azt mondod: kő –
s nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.
Azt mondod: rét –
és sötét papuccsal lépked az éj
a fűszálak hegyén.
Azt mondod: tó –
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.
Azt mondod:szép-
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.
Azt mondod: én-
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertyaszál.
Azt mondod:nyár-
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton bakilag
egy júliusi szénásszekér.
Azt mondod:ősz-
és áfonyával telik meg harminc szőlőskosár.
S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.
Azt mondod: fa –
és erdőstül állnak elibém a fák.
Azt mondod: kő –
s nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.
Azt mondod: rét –
és sötét papuccsal lépked az éj
a fűszálak hegyén.
Azt mondod: tó –
és lassú buborékkal
gyöngyök és gyűrűk szállnak fel a mélyből.
Azt mondod:szép-
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.
Azt mondod: én-
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyújtott gyertyaszál.
Azt mondod:nyár-
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal púpozva a Tejúton bakilag
egy júliusi szénásszekér.
Azt mondod:ősz-
és áfonyával telik meg harminc szőlőskosár.
S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.
Károlyi Amy (1909-2003)
A tó szó helyére került a rét szó, és a rét szakasz kimaradt. Az is gyönyörű kép.
VálaszTörlés