Paul Verlaine : A meghitt lámpafény
A meghitt lámpafény, a kandallóparázs,
Kandalló s esti fény, szűk s meghitt lámpakörben;
felkönyökölni és álmodni, elbűvölten;
egymásba mélyedő szemek szent mosolya;
a könyv becsukva és gőzölög a tea;
érezni, boldogan, hogy az est elköszön már;
a zsongó kábulat: és várni, tudni: jön már
a menyegzői árny s az édes-édes éj, -
annyi halogatás után a szenvedély
óh, hogy kergeti már lelkem e messzi vágyhoz:
unja a heteket s minden napot megátkoz!
könyökre dőlve szőtt édes álmodozás,
a két egymást kereső szempár egymásba veszve,
a párolgó tea s a becsukott könyvek estje,
a boldogság, mikor az este véget ér,
a nászi félhomály és a mézédes éj
előtti élveteg bágyadtság és imádott
várás, ó, csak ez az mit a halogatások
idején meghatott lelkem nyomon követ,
s szid minden hónapot, átkoz minden hetet...
a két egymást kereső szempár egymásba veszve,
a párolgó tea s a becsukott könyvek estje,
a boldogság, mikor az este véget ér,
a nászi félhomály és a mézédes éj
előtti élveteg bágyadtság és imádott
várás, ó, csak ez az mit a halogatások
idején meghatott lelkem nyomon követ,
s szid minden hónapot, átkoz minden hetet...
Kálnoky László fordítása
felkönyökölni és álmodni, elbűvölten;
egymásba mélyedő szemek szent mosolya;
a könyv becsukva és gőzölög a tea;
érezni, boldogan, hogy az est elköszön már;
a zsongó kábulat: és várni, tudni: jön már
a menyegzői árny s az édes-édes éj, -
annyi halogatás után a szenvedély
óh, hogy kergeti már lelkem e messzi vágyhoz:
unja a heteket s minden napot megátkoz!
Szabó Lőrinc fordítása
Paul Verlaine (1844-1896)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése