Bertók László: Egyik rímtől a másikig II.

Ha a feladat fölemel,
miért lesz könnyebb a teher?

miért röpül, ha célja van,
aki röptében is zuhan?

miért lesz a cél csak dolog,
ha mindegy, hogy mit dolgozok?

miért mondja, hogy dolgozik,
akibe hálni jár a hit?

mit szólnának az állatok,
ha tudnák, hogy magam vagyok?

maga van-e a nagybeteg,
ha betegek a többiek?

beteg-e, aki azt hiszi,
hogy az a jó, ha jó neki?

milyen kereket forgatok,
ha nélkülem is úgy forog?
*
Ha nélkülem forog velem,
mért fokoz le a félelem?

mit lehet ott elrontani,
ahol nincs mit javítani?

mért büntetne a szerkezet,
ha ő teszi, amit teszek?

miért tudom, amit tudok,
ha mindegy, hogy mit akarok?

mért növesztem szárnyaimat,
ha nem leszek soha szabad?

mért lesz a vers két ütemes,
ha a rejtett ritmusba vesz?

milyen rendhez igazodik,
aki párzik csak és eszik?

mire van az emberi nem,
ha nem bízhat magába sem?
*
Talán csak rosszul kérdezek,
s a hallgatás a felelet,

talán a létnek fölragyog,
amit, mint ember, nem tudok,

tálán a fák, az állatok
megmondhatnák, hogy ki vagyok,

talán egy sejtem tudja, hogy
milyen távolság súlya fog,

talán az egész céltalan,
csak nekem jó, ha célja van,

talán az ember nagyra tör,
csak egyes embert vár gödör,

talán egy ember meg se hal,
csak ha kipusztul majd a faj.

talán a hiány az, ami
a mindenséget pörgeti.

Bertók László (1935-2020)