Frank O’Hara: A vadász (Részlet)

Elment vadászni, és vadászott,
és csak vadászott. Hol bújik az igazi
zerge? Tűnődött, és csak tűnődött.
És ha ott rátalálok, megölhetem-e?
Csak egy tál körtét vitt magával.
Az őszi szél tombolt az ösvény
felett, ahogy a zerge bogyóit
követte. Lehullottak körülötte
a levelek, mint a desszertes-
tálkák. A csillagok egyesével
hullottak a szemébe, és égették.

Van az a táj, ami a kezét
kicsit mindig távol tartja a mellkasodtól,
és ellök téged, miközben sír.
Ment, mendegélt, idegen dombokon
barangolt, ahol a kövek még
őrizték a talpak melegét, és ment
tovább. A térdéig értek a felhők,
a szempillái megvastagodtak
a hidegtől, mint a medve bundája
télen. Lehet, hogy alszom, gondolta,
de nem fagyott halálra.


Gerevich András fordítása

Frank O’Hara (1926-1966)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél