Rainer Maria Rilke: Az angyalok
A szája mindnek méla, bágyadt,
a lelkük fényes, végtelen.
S valami vágy (tán bűnre vágynak)
álmukban néha megjelen.
Egymáshoz mind hasonlít egyként.
Az Úr kertjének hajlatán
hallgatnak, néma hangközökként
az Ő hatalmas dallamán.
De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik,
mintha szobrászkezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
a lelkük fényes, végtelen.
S valami vágy (tán bűnre vágynak)
álmukban néha megjelen.
Egymáshoz mind hasonlít egyként.
Az Úr kertjének hajlatán
hallgatnak, néma hangközökként
az Ő hatalmas dallamán.
De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik,
mintha szobrászkezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Angyalok
A szájuk fáradt, szürke szinte,
a lelkük fénylik, s nincs szegély.
S vágyakozást (mi bűnbe vinne)
hoz néha az álom-szeszély.
Hasonlít mindegyik alakja;
s Isten kertjeiben hallgat,
mint sok-sok hangköz alkotta
hatalmát jelző, nagy dallam.
Csak szárnyukat meglobogtatva
mozdul levegő örvénye:
mintha Isten - kezében tartva -
szobrászként belelapozgatna
a Kezdet sötét könyvébe.
Tauber Ferenc fordítása
A szájuk fáradt, szürke szinte,
a lelkük fénylik, s nincs szegély.
S vágyakozást (mi bűnbe vinne)
hoz néha az álom-szeszély.
Hasonlít mindegyik alakja;
s Isten kertjeiben hallgat,
mint sok-sok hangköz alkotta
hatalmát jelző, nagy dallam.
Csak szárnyukat meglobogtatva
mozdul levegő örvénye:
mintha Isten - kezében tartva -
szobrászként belelapozgatna
a Kezdet sötét könyvébe.
Tauber Ferenc fordítása
Rainer Maria Rilke (1875-1926)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése