Friedrich Hölderlin: Hyperion sorsdala
Fenn suhogtok fellegek puha
szőnyegein, isteni szellemek!
Fényittas szellők
simogatnak benneteket,
mint a művésznő ujjai
szent húrokat.
Sorstalanul, mint szendergő
csecsemő, éltek, óh istenek;
egyszerű bimbóban
rejtőzve szűzen
nyit örökké
szellemetek.
Csönd, tisztult ragyogás övez,
ahová csak néz szemetek.
De ránk idelenn
nem vár nyugalom sohasem.
Vaktába csak egy
órától a másikig
úgy sodródnak az átok-
verte halandók,
mint hullámok
szirtről szirtre zuhanva,
míg elnyeli őket a vak szakadék.
szőnyegein, isteni szellemek!
Fényittas szellők
simogatnak benneteket,
mint a művésznő ujjai
szent húrokat.
Sorstalanul, mint szendergő
csecsemő, éltek, óh istenek;
egyszerű bimbóban
rejtőzve szűzen
nyit örökké
szellemetek.
Csönd, tisztult ragyogás övez,
ahová csak néz szemetek.
De ránk idelenn
nem vár nyugalom sohasem.
Vaktába csak egy
órától a másikig
úgy sodródnak az átok-
verte halandók,
mint hullámok
szirtről szirtre zuhanva,
míg elnyeli őket a vak szakadék.
Képes Géza fordítása
Friedrich Hölderlin (1770-1843)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése