Fernando Pessoa: Bármilyen zenét

-
Bármilyen zenét, ó, bármilyent,
Lelkemből szakítsa csak ki
Ezt a bizonytalan nem-igent
Mely nyugalmat vágyna kapni! 

Bármilyen zene, lant vagy gitár,
Harmónium, ócska verkli…
Egy dal, hogy elcsábíthatna már…
Egy álom, melyben nincs semmi… 

Bármit hát, csak nem az életet!
Jota és fado, a tánc, a dal,
Az utolsó tánc, a zűrzavar…
Csak ne érezzem a szívemet!


Kukorelly Endre fordítása

Fernando Pessoa (1888-1935)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

-
Elveszetten tudok csak józan lenni. Emlékszel, mikor egész nap kerestelek, és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni, mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek. …sose tudtam hiányt táplálni olyanért, amihez nem kötődtem, ezért az első megismerkedésnél elhatároztam, hogy beléd szeretek. Reménytelenül, és spontán módon. Mert tudtam már akkor,  hogy nem akarom, hogy hiányozz. Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit. Mert ha féltesz, van ami átvigyen a holnapba. Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni, és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza. Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék, hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem, magamra rettentően haragudnék, mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek. …pedig mindennél jobban.
További információk

Nagy László: Csönd

-
Táncol a csönd fehér tarlón, trombitája égszín virág, hatalmától megnémulnak nádasok és bölömbikák. Táncol a csönd háztetőkön, fáradtaknak jó az álom, ablak alatt, kertek alatt csukott szájjal danolászom. Táncol a csönd, bejár minden gödröket és szegleteket, harmat esik, szívem fázik, hajt a bánat leveleket. Borzasodik fehér kutyám, felettünk a bánat fája, szemeinkben bolond hűség, hallgatunk a nagyvilágba. Nagy László (1925-1978)
További információk

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

-
„legjobban nélküled tudok veled lenni ilyenkor majd kibuggyan nejlon bőrén a lelkem ennyi (…) mi sem igazabb mi sem igazabb ennél pedig téged nem elég félteni ezt még így sosem mondtam olyan jó most ezen is túl lenni a vallomásokon félholtan hagyni hogy unásig fulladásig bemagolj a sírás a sírás a nevetés van egy saját közös titkom rólad amit nem is gondolnál mert a feledés végtelenségig kicsúszik alólad legjobban nélküled vagyok veled mert ha itt vagy csak rád figyelek” Grecsó Krisztián (1976-)
További információk