Kántor Péter: Egy kallandóban ég
Csak jönne már! csak jönne, jönne már!
hóesés, tengeri szél, napsugár,
egy hír, egy palackba zárt üzenet,
a széken oldalt hajtod a fejed,
és máris alszol, kimerült elem,
vagy sétálunk a Margitszigeten,
szokott utakon kutya fut szokott
módján űzve egy szokatlan szagot,
amely mégis ismerős, csupa jel,
réteken, kavicsutakon terel,
csak jönne már, csak jönne, egy napon
kacsákat néztünk a wörthi tavon,
kortyolgattad a söröd, Istenem! -
gondoltam, vagyis hogy nem is, hanem
aztán láttuk a tengert, mennyi kék!
próbálom felidézni sós vizét,
s már alszol, éj-függöny szemed egén,
de mit is, mire is gondoltam én?
hosszú nyár volt vagy rövid volt, a juss,
egy kandallóban ég a július.
hóesés, tengeri szél, napsugár,
egy hír, egy palackba zárt üzenet,
a széken oldalt hajtod a fejed,
és máris alszol, kimerült elem,
vagy sétálunk a Margitszigeten,
szokott utakon kutya fut szokott
módján űzve egy szokatlan szagot,
amely mégis ismerős, csupa jel,
réteken, kavicsutakon terel,
csak jönne már, csak jönne, egy napon
kacsákat néztünk a wörthi tavon,
kortyolgattad a söröd, Istenem! -
gondoltam, vagyis hogy nem is, hanem
aztán láttuk a tengert, mennyi kék!
próbálom felidézni sós vizét,
s már alszol, éj-függöny szemed egén,
de mit is, mire is gondoltam én?
hosszú nyár volt vagy rövid volt, a juss,
egy kandallóban ég a július.
Kántor Péter (1949-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése