Fecske Csaba: Eső

mért vagy itt mért itt vagy Harlequin
itt szomorúak sértődöttek és halnak
az emberek torkukra forr a szó miért
Harlequin miért esik az eső mert esik
miért esik sár van miért az van mindig
ami van miért nem az ami nincs miért
nincs ami lehetne rigóhang rozsdáll
a síkos félhomályban reszketeg fűszál
küszködik kövér vízcsöppel milyen más
volna ha más volna sütne a nap kedvem
is kisütne semmi sem más csak épp ilyen
az utca túloldalán is az a szürkeség az a
félbehagyottság ami az innensőn bárhova
nézel ugyanaz az érzés ugyanaz a rollerező
lánynak jó lehet két keréken robog sebesen
tizennyolc éve érintetlen élete milyen felelőtlen
és léha a boldogság Istenem viráh néni
(tudtán kívül) Petőfit árul elhull a virág eliramlik
az élet — habozás nélkül fűzte hozzá kései utóda
a sánta nő a kutyával nem Csehovtól jön
szomorú mintha az volna a foglalkozása vörös
hajával elszalad a szél ahogy utána rebben egy
pillanatra kislánnyá változik tündérré madárrá
hallom a szárnysuhogását a Bükk értetlenkedve
bámulja a csapzott várost ahol tócsák és poshadt
álmok tétova lábnyomok lehet hogy gyilkos jár
közöttünk fölébredt zsebében a gyilkos szerszám
esik az eső mert esik az eső ebben a kínzó
egyhangúságban lehet hogy minden fölcserélhető
te meg én meg ő (is) szegény Harlequin

Fecske Csaba (1948-)