Tamura Rjúicsi: Tizenhárom másodpercenként a fény
Ki nem állhatom az új házakat,
talán mert egy régi házban születtem és nőttem fel, ezért.
Sehol egy ebédlőasztal, amit megoszthatnék a holtakkal,
vagy egy kis szabad tér, hogy egy maroknyi érző lény szárba szökne.
„A körtefa kettéhasadt”,
írtam egy versben
legkevesebb húsz évvel ezelőtt.
Új házam kevéske földjébe most
körtefát ültettem megint.
Reggelente az én dolgom az öntözés.
Legalább e körtefa húsában
fölnevelhessem a halált.
Éjszakánként viktoriánus pornót olvasok.
„A jövőről semmilyen illúzióm nincs”,
ez az egyetlen illúzióm.
Olyankor fény villan
szobám ablakában, az Osima világítótorony fénye
negyven kilométerre, a horizonton,
tizenhárom másodpercenként.
Simon Márton fordítása
talán mert egy régi házban születtem és nőttem fel, ezért.
Sehol egy ebédlőasztal, amit megoszthatnék a holtakkal,
vagy egy kis szabad tér, hogy egy maroknyi érző lény szárba szökne.
„A körtefa kettéhasadt”,
írtam egy versben
legkevesebb húsz évvel ezelőtt.
Új házam kevéske földjébe most
körtefát ültettem megint.
Reggelente az én dolgom az öntözés.
Legalább e körtefa húsában
fölnevelhessem a halált.
Éjszakánként viktoriánus pornót olvasok.
„A jövőről semmilyen illúzióm nincs”,
ez az egyetlen illúzióm.
Olyankor fény villan
szobám ablakában, az Osima világítótorony fénye
negyven kilométerre, a horizonton,
tizenhárom másodpercenként.
Simon Márton fordítása
Tamura Rjúicsi (1923-1998)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése