Ana Blandiana: Esőbűvölő

Szeretem az esőket, szenvedéllyel 
szeretem őket,
A dühöngõ és a csendes esõket,
A szűzies záport
és a féktelen asszonyos zivatart.
A felfrissítõ esõt
és a végnélküli elálmosító kopogást.
Szeretem az esőket,
szenvedéllyel szeretem őket,
Szeretek hemperegni
hosszú szárú fehér füvekben,
szeretek letépni
és fogam közé venni egy-egy szálat,
hogy megpillantván ilyenkor,
elszédüljenek a férfiak.
Tudom: csúnya dolog ezt mondani:
“ A legszebb asszony én vagyok”.
Illetlenség, s talán nem is igaz.
De mikor esik,
Csupán akkor amikor esik,
Engedd kimondanom e bűvös szavakat.
“A legszebb asszony én vagyok.”
A legszebb asszony vagyok,
mert eső zuhog, 

És fénylő rojtjai csillognak hajamban.
A legszebb nő vagyok, mert szél fúj,
És kétségbeesetten vergődik szoknyám,
hogy eltakarja térdeimet.
A legszebb asszony vagyok,
mert te messze vagy tőlem,
És én várlak,
S te tudod, hogy várlak.
A legszebb asszony vagyok és mégis várlak,
Mert tudok várni.
És az elhaladók
az esőből szippantják fel az illatot.
Ilyen esőben villámcsapásként súlyt rád a szerelem.
Itt minden ember szerelmes,
És minden ember belém szerelmes,
És én várok rád.
Csak te tudod egyedül,
Szeretem az esőket,
szenvedéllyel szeretem őket.

Cseke Gábor fordítása

Ana Blandiana (1942-)